Gyilkosság kétmillióért

Az alezredes visszavette a szót: - Mindaz, amit az őrnagy elvtárs szép sorjában elmondott, igen figyelemreméltó, de végül is csak feltevések születnek belőlük. Egy kezdő ügyvéd is negyedóra alatt izzé-porrá zúzná a gyanúsítás alapjául szolgáló mozzanatokat. Hadd szóljak én is ezekről a gyanúkról. Talán rendőri ügyet kell csinálni abból, ha egy vadkempingező a többiektől távolabb ver sátrat? Talán sandán kell néznünk mindenkire, aki korábban szállodában turistáskodott, és most sátrat ver? És vajon miféle törvény kötelezi arra férjeket, hogy hazahozassák feleségük holttestét külföldről? Vagy az talán perdöntő bizonyíték, hogy egy mégoly félős asszony egyedül kisétál a holdfényes éjszakába? Tízcentis víz? Hát kérem, nem is egyszer volt már a praxisomban olyan, hogy valaki belefulladt ilyen sekély vízbe. Igaz, ezek az áldozatok alaposan telítve voltak alkohollal, de ki merné állítani, hogy a félüvegnyi pezsgő egy italtól elszokott asszonyt nem tehet kábává? Meg aztán lehet, hogy a férj nem bánkódik, de ilyen alapon egy megyényi embert is le lehetne csukni. A kétmillió forintos életbiztosítás, nos, ez még elfogadható indok arra, hogy gyanakodni kezdjünk, de arra édeskevés, hogy bilincsbe verve behozzuk a pácienst a kapitányságra.

Mutass kevesebbet