Gyöpmester

Új novelláskötetében Fábián László igényesen, a tőle megszokott érzékletes nyelven építi tovább írói világát. Egyéni stílusa, prózaversszerűen hömpölygő, ízes, árnyalt és metaforikus prózanyelve, amelynek segítségével könnyedén, elegánsan fejezi ki magát, továbbra is magával ragadó, lebilincselő, és hajlékonyan, szervesen kapcsolódik a tematikai változásokhoz. Az új novellák ugyanis valamivel elvontabbak, távolibbak, álomszerűbbek, mint a korábbiak. Valóság- és élményanyaguk nincs annyira konkrét helyhez és időhöz kötve. A létezés csapdáit, alaphelyzeteit és lehetőségeit, az általános és örök sorskérdések titkait fürkészik, s közben rejtett irodalmi célzások, idegen nyelvű betétek, kultúrhistóriai utalások és hivatkozások erezik át őket. Úgy tetszik, Fábián László új megközelítési módszerrel és tartalmi elemekkel kísérletezik könyvében, tágítani igyekszik témái körét, amely eleddig döntően önéletrajzi ihletésű volt. A mostani művekben a középkori hangulatot felidéző látomások, történelmi képzelgések és álmok, kultúrélmények, a francia és spanyol, dél-amerikai és orosz, portugál és amerikai témák, motívumok jelzik, ha személyes emlékekhez, utazásokhoz, élményekhez kötődve is, hogy emberi és magyar mivoltunkat, életünk gyötrő kérdéseit - térben és időben is - ma már tágabb összefüggésekben vizsgálja és ábrázolja, mint az eddigiekben tette.

Mutass kevesebbet