Anyám, Fűri Anna (1946-2006) kötetét tartja kezében az Olvasó. Jórészt egyetemi és pályakezdő évei alatt, 1966-1971 között írta verseit. Irodalmi körökbe járt, s néhány írása meg is jelent, ezután viszont 35 éven keresztül csak a család olvashatta. Pszichológusként ezrek (köztük öngyilkosjelöltek) életét és lelki békéjét mentette meg a Korányi Kórházban és a Lipóton. Családterápiával gyógyított, egyike volt a jungi pszichoanalízis hazai képviselőinek. Tanított az egyetemen, mentális kiégés elleni tanfolyamokat szervezett, gyógyító kazettákat írt a betegségről és a gyászról, az 1990-es években a Zuglói Nevelési Tanácsadóban és közlekedéspszichológusként dolgozott. E szerepkörökkel nem akarta (mert nem volt szabad) vegyíteni a költőét, aki saját lelkének szenvedésével és kételyeivel viaskodik.
Személyes sorsát kevesen ismerték. Szegény falusi iparoscsaládban született az Alföldön, apa nélkül nőtt fel, édesanyját is csak ritkán látta. Gyermekéveit a szegedi rokonoknál töltötte, majd Pestre került, itt végezte a gimnáziumot és az egyetemet. Házasságuk 35 évében családfenntartóként gondoskodott apámról, Csörsz István íróról is. Nagyon fiatalon támadta meg a betegség, de egy percre sem adta fel: szerette és tisztelte az életet, harcolni akart érte és a szeretteiért. 2006. november 12-én halt meg, alig 60 évesen. A szentendrei temetőben nyugszik; sírján egy verssora, ami összeköti identitásait: Nyitott kapumban állok.
Verseit sokáig nem akarta nyilvánosságra hozni. Nem a kritikusok értetlenségétől vagy a tapintatlanságtól félt, hanem attól, hogy túl nehezek lesznek az olvasónak. Hogy fájni fognak, nem gyógyítani. 2000 táján egy barátunk biztatására mégis összeállított belőlük egy kötetet, amely most, újabb barátok segítségével végre napvilágot láthat. Érzem, hogy ezzel ő is egyetért. És tudja, hogy miért nehéz.
Csörsz Rumen István
Mutass kevesebbet