Habub Szudán felett

Kelet-Afrika végtelennek tetsző szavannavidéke volt a nagyvadak paradicsoma. Ide települt be legkésőbb az európai ember, így itt maradt legtovább háborítatlan az állatvilág. Vonzotta is ez minden idők vadászát, s közülük nem egy szerzett hírnevet magának kelet-afrikai vadászkalandjai révén. A vad fogyott, az ember szaporodott, s Kittenberger Kálmán századunk harmadán már "A megváltozott Afriká"-ról írt utolsó könyvében. Afrika valóban megváltozott Kelet-Afrikában is, de a vadászra gyakorolt vonzereje megmaradt a régi. A vadászat engedélyhez van kötve, de a vadász napokig járhatja a varázslatos szépségű tájat, míg puskavégre kapja az elefántot, az oroszlánt vagy más egzotikus vadat. A vadas vidék bennszülött lakója is más, mint az egyre sokasodó afrikai nagyvárosokban lakók; távol a világ zajától még uralkodnak a régi hagyományok, a törzsi szokások, és bár gyakran látnak idegent, életük az európai ember számára különös. E könyv szerzője háromszor járt Kelet-Afrikában; Szudánban ismerte meg a háborút, a félelmetes homokvihart, s további három országban, Ugandában, Kenyában és Tanzániában vadászott és gyűjtötte élményeit, megfigyeléseit, amelyekről könyvében beszámol.

Mutass kevesebbet