Hagyaték

"De már úgy fel voltál fuvalkodva, szívem, már annyira elégedett voltál magaddal, hogy nem árt neked, ha meggyötör egy őrült föltételezés, amelyről magad tehetsz. Mert miért kellett abban a fejben ráismerned, éppen énrám? Nyilván nem is hasonlított rám különösebben. Miért mondtad, jó, akár habozva is, nem kizárva a föltevést, hogy talán az az én fejem? Ennyire nem néztél meg engem? Persze az is kérdés, honnan került elő az a fej. És ha tehozzád bedobták, és ha netán ismerted, kid volt az neked? És miért mondtál az igazi helyett engem, Lizát? És ha neked énrajtam kívül még egy szeretőd volt, akkor kikaparom a szemedet. Vagy talán valaki megviccelt, és szerzett a bonctani intézetből egy fejet? Vannak olyan hullák, amelyek után kutya sem érdeklődik, nincsenek hozzátartozóik, kallódó lények, nyilván elad a boncmester egy ilyen fejet". Tombor Antal, filmrendező és polgármester, Konrád György új regényének hőse, a polgármesterek világtalálkozójára készül, s miközben előadását fogalmazgatja, járja a várost, magánéletének emlékhelyeit, számot vet életével. A regény cselekménye - ha szabad ilyet mondani - a kilencvenes években játszódik, így ez a könyv a rendszerváltozás, - változás - regénye is. Tombor Antal tehát most hagyja a dolgokat úgy menni, ahogy nélküle is jól-rosszul mennének.

Mutass kevesebbet