Hajdú Klári

Részlet a könyvből: Alig múlt el nyolc óra, máris telegyűlt a gépállomás igazgatójának irodája. Itt vannak a brigádvezetők, bent van a főagronómus, a főgépész, a műhelyvezető, a főkönyvelő és az igazgató, Szegedi Sándorné. De itt van a Szabadság termelőszövetkezet elnöke is, Molnár Albert. Kicsi az iroda, sok az ember, s ráadásul olyan hangos a beszéd, zaj, hogy az a csoda, hogy ki nem dőlnek a falak. - Egy kicsit csendesebben is el tudjuk ezt intézni, elvtársak! - mondja Szegediné és ha nem is mérgesen, de a vonalzóval elég erélyesen az asztalra csap. - Hát akkor mondják az elvtársak magok, ha az elvtársak jobban tudják, mint én! - halkítja le Molnár Albert nagyon is a hangját és kezével a levegőbe csap, odább lép. Két kezét zsebbe löki s nézi a padlót, mintha valamit keresne rajta. Most meg már az a baj, hogy nagyon is csend van. Duló Károly, a főagronómus elébb Szegedinére néz, aztán közelebb megyen az elnökhöz: - Idefigyeljen, elnök elvtárs! Tessék elhinni, amit én mondok, hogy... Molnár Albert felhorkan, mint a vadkan. - Mi az hogy... idefigyeljen? Hát a gépállomáson már nem is beszélnek magyarul? Mi vagyok én? Figyelő poszt? Mint a világháborúban, hogy... Zimondrájcig regement erszte kompáni cvájta cugg figyelő poszt figyelek előre, mi?

Mutass kevesebbet