Hajnali józanság (dedikált)

A Hajnali józanság - válogatás a kilencvenes években készült esszéimből és tanulmányaimból. Két nagy fejezete közül az első irodalomértelmezés uralkodó divatjainak az "ellenszelében" született vitairatok gyűjteménye: a kortársi magyar regény lehetőségeiről és lehetetlenségeiről a létezett szocializmus évtizedeiben, a népi-urbánus ellentétről, a posztmodernről, a magyar líra jellegéről, vagy az úgynevezett "Bibó-felejtés második, napjainkbeli hullámáról. A második rész pedig a századelőn élt Cholnoky Lászlótól a nemrégiben elhunyt Baka Istvánig - olyan jelentős alkotókra és műveikre igyekszik felhívni az irodalmunk értékei iránt érdeklődő olvasók figyelmét, akiket úgy érzem, nem tart méltóképpen számon hálás "utókorunk". Mintha a szemünk láttára igazolódnék Kosztolányi egyik Pillantképének rezignált három sora: "Utókor? / Megyünk az úton s elfödi nyomunk a / futó por." A feledés "futó pora" a legnagyobbaknak: Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor, Örkény István, de talán még Mándy Iván, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes művét és kezdi betakarni, akiknek a munkásságáról szó esik ebben a könyvben, élő kortársaink: Tőzsér Árpád, Tandori Dezső és Gion Nándor írói világával foglalkozó tanulmányok.

Mutass kevesebbet