Hajtóvadászat

Két órán keresztül haladtunk a viharral szemben, iszonyú körülmények között. Az öreg hajó, mintha egy szikláról vetné le magát, hirtelen alábukott, hogy aztán egy ágyú robajával a hullámvölgy aljának csapódjon, befúrva orrát a vízbe. Ugyanekkor hallani lehetett a fémes csattogást is, amit a víz ellenállásától megszabadult hajócsavar felpörögve csapkodni kezdte a levegőt. A szél a csontunkig hatolt, és kemény jégdarabokat csapott az arcunkba. A reménytelenül mély hullámvölgyek soha nem tapasztalt sebességgel követték egymást, mintha azon versenyeztek volna, hogy melyikük ér hamarabb a parthoz. És ekkor megtörténik a csoda. A szél egy másodpercre elült, és abban a pillanatban egy vékony kiáltást hallottunk. Tony a hang irányába fordította a reflektort, míg meg nem találta vele a hang forrását. Először úgy látszott, hogy egy roncsdarab, de aztán látni lehetett, hogy néhány gerenda és deszka van kötéllel összekötve. A hevenyészett tutaj tetején pedig két gyerek feküdt a gerendákhoz kötve.

Mutass kevesebbet