Halak a fekete citerában

„Hazát és szerelmet keresek” – írja a kötet címadó versében Osztojkán Béla, s mintha valóban ez volna a pályakezdő költő igazi útravalója: a hovatartozás megfogalmazása. A kötet mottója Bari Károlytól való; legfontosabb versei Ady Endréhez szólnak. Osztojkán egyformán vállalja a cigány és a magyar hagyományt, s e kettős örökség nevében: önmagát. Őseit Kleopátra, a Fáraó, a „babilóni kemenceépítések”, a a keleti legendák világában keresi; Párizsban utánaered „herceg Ady Endrének”, és „báró József Attilának”. Önálló mitológiájában különféle mítoszokat egyesít. Anyja arcában virágra, halálra, gyertyalángra, gyalázatra ismer; szerelmével „szépséges Jerikót” akar játszani; s ezzel a sorral: „a vad népeket eltemetik”, a halál-újjászületés örökös kétszólamúságát intonálja. Verseinek játékossága, megoldásainak meglepetésszerűsége följogosítja az olvasót is az ítéletre: Osztojkán Béla olyan „tékozló fiú”, aki tudja, hogy a versben hová kell visszatérnie.

Mutass kevesebbet