Halak, vizek, sziklaszirtek

Sylvester Lajos (1934-) író, közíró, számos könyv szerzője, korábban hosszú ideig a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója. A háromszéki művelődési életnek évtizedek óta (egy időben, eltávolításáig, közigazgatási funkcióban is) tevékeny szervezője, a székely nemzetrész múltjának és jelenének jó ismerője, népéhez-nemzetéhez mindenkor hű magyar. Fürge tollú újságíró és széleskörűen művelt, szociografikus hajlamú esszéista. Jelen munkája hosszabb időszak alatt született (főként a Háromszék napilapban megjelent) kisebb írások szerkesztett gyűjteménye. Ihletője a szerzőt a természettel összefűző, életre szóló kapcsolat. Sokféleképpen, így aktív horgászként is megélte e kapcsolatot, mégpedig gyakran a világ egyik különleges és részben még érintetlen táján, a Duna-deltában. Erről szól a könyv első fele. Európa rejtett kincséről, amely a világ legnagyobb felületű nádasát, páratlan madárvilágot, halgazdagságot, színes és régies néprajzi állapotokat foglal magába - de amelyet a szocializmus rablógazdálkodása és a diktátor önkénye megszűnésre, felszámolódásra ítélt. E gazdagság sok-sok eleme bukkan fel az epikus sodrású beszámolókban, amelyek szinte a Delta regényévé illeszkednek össze. Regénnyé, amelynek ,,főhőse" talán a hányatott sorsú természet, de emlékezetesek epizódfigurái is, akár a bürokratikus önkényt képviselik, akár a vidék lakóit, akár a szerzőhöz hasonló szerelmeseit. Egyvalaki kiemelkedik közülük: Kiss J. Botond természettudós, a Delta kutatója, védelmezője és monográfusa, aki talán a legtöbbet tette e varázslatos tájért. Sylvester Lajos újra meg újra visszatér az ő alakjához, miközben nem feledkezik meg a vidékkel kapcsolatos egykori és mai politikai problémák ismertetéséről és a horgászati témakör kulináris rétegeinek fölfejtéséről sem. A könyv második fele folytatja a halas tematikát, de már a Székelyföldön barangolva. Bár a mondás szerint a székely ember nem szereti a halat, a riportok e helyzet változásáról adnak számot. Szépen fejlődik a pisztrángtenyésztés, a halgazdálkodásnak a vidékhez jól illő formája. Sylvester Lajos sok-sok kuriózumra, anekdotikus részletre is fényt derít, és figyelme sosem kerüli el az emberi sorsokat. Az állatiakat sem: fel-feltünedeznek a kárpáti vidék jellegzetes állatai, és az érdekes és tanulságos olvasmányt kínáló, természet- és emberpárti riportgyűjtemény szereplőivé válnak.

Mutass kevesebbet