Halálos bűn

Az író olyan, mint a napi hírek. Hullámzó, csapongó, feszültséggel teli. Állandóan lesben áll, hogy rajtakapja a valóságot valamin, amit aztán saját laboratóriumában feldolgoz, megmunkál, újraformál, továbbgondol, átlényegít. Az író mesternek képzeli magát, mert annyi mindenbe belelát, annyi mindenen átlát, annyi mindenbe belekóstol, annyi mindent megszagol, annyi történésnek a szemtanúja, meg sem fordul a fejében, netán tévedhet, és az, amit a tökéleteshez mérhetőnek vél, csak ámítás, a felszín fecsegése, a gondolat dáridója. Olykor nem a tévhit, hanem a rosszul értelmezett empirikus tapasztalat magyarázatának az útvesztőjében vész el, nem menthetetlenül, csak időlegesen, mint ahogyan a mindenség léte is pillanatonként megkérdőjelezhető. Az író az igazi úr. A jó író az igazi úr, mert a dölyfén és magabiztosságán túl meglátja saját gyengeségét. Nem csak észreveszi, hanem láttatja is azt. Mint fehér lobogót lengetteti a rapszodikus széllel. Tudja: csak annyit lehet elhódítani a valóságtól, amennyi igaz van benne. A többi csak mese, képlékeny anyag, káprázat. Hancúrozás az élettel.

Mutass kevesebbet