Halálugrás

"Kazalnyi pipacsot vittem neked, hogy beletemesd az arcod, a szemed lángba borult, felizzott a szoba a pipacsok tüzétől, a boldogság piros selyemkárpitja a falakon, az ablaküveg csiszolt gyémántjának vörös szikrázása, szemhéjadra tapadtak a piros szirmok, lángolt az arcod, testedre csavartad a pipacsok piros bársonyát, beleburkolóztál a meleg, bolyhos pipacs-köpenybe, lángra gyulladt az életünk, a szerelem piros pipacs-forradalma, pipacsok piros pompája, izzó parázshalom, a testeden hervadtak el, kérészéletű gyönyörű-piros vadvirágok, öledbe hajtották halott fejüket, még, még,mért nem szedtem többé pipacsot neked, mi volt fontosabb a pipacsoknál, miért megismételhetetlen a csoda, talán nem is megismételhetetlen, a varázslópálca tört el, vagy el sem tört, a varázsló mondott csődöt, a pipacsok kinyílnak és elhervadnak, százezernyi pipacs, millió, piros pettyek az ország mezőin, hasznanincs vadvirágok, hamar hervadó piros lepkék, halott pipacsok fonnyadó lepkeszárnya az ágyadon, magadra húztad a pipacs-takarót, hogy piros legyen az álmod, feküdtem melletted, a piros sötétségbe meredve, piros éjszaka és piros reggel..."

Mutass kevesebbet