Hallgatag igaz

Az ember minél több információt szív magába manapság, annál inkább ma­radnak megválaszolatlan kérdések. Azon a területen is, ahol már sokat tudunk. Mint a létkérdéseket illetően. Hogy melyek azok a létalapok, amelyek az ember életét elengedhetetlenül kell érintsék a boldogságig. A kívül és belül megszülető üresség, a halál és a szeretet, hogyan függenek össze életünkben. Vagy a legfőbb társas kapcsolatunk, a szerelem, hogyan válik igazán maradandóvá, mondhatni transzcendenssé. És mikor beszélhetünk az isteni tisztaságba emelt társas kapcsolatokról. Aztán ott vannak a képzelet alkotta démonaink esetei, melyekkel valósággá dermedve küzdünk a hétköznapokban. Közben még magunk előtt is szégyellve kudarcainkat, ami az árnyékharcok sokaságát jelenti. Valamint a meglévő istenképeink befolyása életünkre. Mikortól tekinthetünk egy istenábrázolást hitelesnek? Számos máig fenntartott tabutéma is akad ezek közt, ilyen például a halál esete. Bármennyire bizarrnak is tűnik, de a halált valójában ismerve mélyen meg kell gondolnunk, hogy büntetésnek vagy sokkal inkább a vég nélküli szeretet jelének tekintsük. Mai ismereteink szerint a halál jobban tekinthető az isteni szeretet egyik legmeghatóbb motívumaként, mint bármi egyéb elképzelésnek öltöztetve. Minden, amit por lep, egyszer elmúlik, ez még világunkra is vonatkozik. Ilyenkor felüti a fejét a végidő fogalma is. De mit nevezhetünk végidőnek és mi az, ami elsősorban véget ér ekkor? Kedves olvasó, tegyük fel közösen a kérdéseket, és keressünk együtt válaszokat!

Mutass kevesebbet