Halott világok - lehetséges világok

Az esszé poétikája Montaigne műfajteremtő munkássága óta nem sokat változott) más műfajokkal összehasonlítva a normativitás alacsony fokán áll, viszonylagos kötetlenségének köszönhetően nem hívta ki maga ellen az újítókat. Az esszéista beszédhelyzete nagyon jól összeegyeztethető a nemesi mentalitást hűen kifejező szerepekkel: az esszét mondó alany kerüli a gyakorlatias szakképzettség és a haszonelvűség látszatát, nem agitál, mondandóját kényelmes tempóban, szeszélyes kitérőkkel tarkítva, szórakoztatóan és mérsékelten, publicisztikai hevület nélkül adja elő. Történelmi emlékezete eleven, múlttudata nem gátol, hanem felszabadít. A művelt társalgás témája a kultúra által uralt területekre korlátozódik, az élmény felidézése nem változhat az ösztönvilágot feltáró vallomássá. A lengyel esszé nem a szív, hanem az értelem „kalandja".

Mutass kevesebbet