Hamisopera

„Az ​irodalomkritikus olyan ember, aki szeret, vagy legalábbis valaha szeretett olvasni. Azért vált hivatásos olvasóvá, hogy ezt a szenvedélyét gyakorolhassa. Idővel aztán éppen a szakmájából fakadó kötelezettségek válnak ennek a legfőbb akadályává, és a számos felkérés, a folyamatosan csúsztatott határidők közepette komoly veszélyként jelentkezik, hogy elsikkad az olvasás öröme. Nem lesz többé képes anélkül olvasni, hogy ne legyen papír és toll a keze ügyében. A szakács, amint műszak végeztével sós kiflit rágcsál a buszmegállóban.” – olvashatjuk e kötet egyik kritikájában, ami -szerző nevének kihagyásával- önarcképként is értelmezhető. Tegyük hozzá gyorsan a Hamisopera írásai arról tanúskodnak, hogy a szerző-kritikus megőrizte az olvasás örömét. Még és már. Szenvedélyes, független és lelkes olvasó, aki sokat és sokfélét olvas -Ács Margittól Spiró Györgyön át Kertész Imréig vagy Varró Dánielig-, és mindig megfontolandó az elemzési ajánlat, akár egyetértünk az értékítéletével, akár kicsit másképpen gondolkodunk a könyvről. Egy biztos: Keresztesi József egy-egy kritikájának olvasása után erős késztetést érzünk, hogy fellapozzuk az elemzett könyvet. Kedvet teremt az olvasáshoz – kritikustól többet ne várjunk! Keresztesi kritikáiban az olvasó újra egyedül van az olvasmánnyal, s egyedül azt akarja megérteni és értékelni. Ebből következik szemléletének frissessége, amely minden olvasójának föltűnik, gazdag és színes kritika-kötet ez, melyben könnyedség és felelősségtudat harmonikusan egyesül. Közel negyven kortárs szerző műveiről olvashatunk értő és elmélyült elemzést, Esterházy Pétertől Spiró Györgyön át Kukorelly Endréig vagy Varró Dánielig.

Mutass kevesebbet