Hány nyelven szól az ördög? (dedikált)

Részlet: EGY KIS MAGYARÁZKODÁS. Amikor 1991 tavaszán, kiváló pályatársam és barátom, Bajor Andor korai elhunyta után megváltam a Keresztény Szó szerkesztőségétől, Gálfalvi Zsolt kérésére rendszeresen kezdtem írni A Hétnek. A mulatságos mindjárt induláskor az volt, hogy előre kikötöttem: csak amolyan lírai jegyzetekre számíthatnak tőlem, politizálni nem szeretek - nem is tudok. Aztán Koloncaink rovatcím alatt kezdtem írni, mégpedig sűrűn politizálva: a diktatúra „örökségeiként7' megőrzött beidegződéseinket, vonásainkat szokásainkat pécéztem ki. Huszonhat ilyen írás után azonban úgy éreztem, kimerültem: rovatcímet változtatva „Üzenetek az úszó jégtábláról" jeligével folytattam a közírást A Hétben. Kiderült, hogy - bár eleinte tiltakoztam ellene - szinte csak közéleti témákba fogok. Megmámorosodtam a sajtószabadságtól, annak lehetőségétől, hogy nyugodtan elmondhatom a véleményemet, nincs már cenzúra, ami útját állhatná bármilyen mondanivalóm közlésének. Más lapokban is közölni kezdtem, a csíkszeredai Hargita A/epében lett rovatom, majd rendszeresen írtam - írok— a kolozsvári Szabadságnak, és hetente megszólalok a bukaresti rádió magyar adásában is. Egy könyvecském már meg is jelent 1997 decemberében a Hargita A/epében, Levelek hazulról-haza címen, egy esztendő folyamán közölt írásaimból a Pallas Akadémiánál, amelyeket az egyházi vonatkozású cikkeimmel, rövid tanulmányaimmal egészítettem ki. A kötet címén ne tessék csodálkozni. Közel 70 éves koromban tudtam meg, hogy tulajdonképpen az ördög nyelvén beszélek/írok, amikor magyarul teszem. így is jó. Ha a Fenn való ezt a nyelvet ajándékozta nekem, hálás vagyok érte - és ragaszkodom hozzá.

Mutass kevesebbet