Három dialógus a tudásról

"Tegyük fel, hogy a világ - vagy hogy egy általánosabb kifejezést használjak a lét reagál a viselkedésünkre, vagy akár egy egész tradíció magatartására, hogy különbözőképpen reagál a különböző megközelítésekre, s hogy a reakciókat semmi úton módon nem kapcsolhatjuk össze valamiféle univerzális szubsztanciával vagy univerzális törvényekkel. Ha feltesszük továbbá, hogy a lét több megközelítés esetén is pozitívan, vagyis az élet fenntartásával és az igazság konfirmálásával reagál, akkor mindössze annyit mondhatunk, hogy a lét, tudományos megközelítésben, sorban a következőket adja nekünk: egy zárt világot, egy örök és végtelen univerzumot, egy nagy bummot, egy galaxisokból álló nagy falat, kicsiben pedig egy sosem változó parmenidészi tömböt, démokritoszi atomokat és így tovább, míg végül eljutunk a kvarkokig stb.; spirituális megközelítésben viszont istenekkel ajándékoz meg bennünket, s nemcsak istenekről szóló elképzelésekkel, hanem valódi, látható istenekkel, akiknek pontról pontra nyomon követhetők a cselekedetei és az élet mindezen körülmények között fennmarad. Egy ilyen világban nem mondhatjuk azt, hogy az istenek illúziók - valóban léteznek, noha nem abszolút értelemben, hanem bizonyos típusú cselekedetekre való válaszképpen; és nem mondhatjuk azt, hogy minden engedelmeskedik és mindig is engedelmeskedett a kvantummechanika törvényeinek, mert ezek a törvények is csak azután lépnek színre, miután már keresztülmentünk egy komplex történeti fejlődésen; amit mondhatunk, az az, hogy a különböző kultúrák és a különböző történeti tendenciák (a már korábban bevezetett hozzávetőleges és korlátozott értelemben) a valóságban gyökereznek, és hogy a tudás ebben az értelemben »relatív«."

Mutass kevesebbet