Három halál

Az ​Ivan Iljics halála Tolsztojnak talán a legtökéletesebb kisepikai műve. A címadó hős negyvenöt éves törvényszéki bíró, aki látszólag harmóniában él környezetével és önmagával mindaddig, míg kiderül, hogy rákos beteg. Rádöbben, hogy minden, amit eddig értéknek hitt, talmi és üres, egész élete feltartóztathatatlan sodródás volt a tisztátlanság és hazugság mocsara felé. A halállal szembenéző ember eljut a tragikus felismerésig, hogy „nem úgy élt, ahogyan kellett volna”. A magány keserűsége, az őt körülvevő rokonok és barátok közömbössége rávezeti Ivan Iljicset a lelki megvilágosodás, a megváltás szükségszerűségére. Ez a mű az 1884-86 közötti években született, megírására Tolsztojt egy megtörtént eset ihlette. A Bál után című novella a képmutatásnak, hatalom torzító, elembertelenítő hatásának kegyetlenül kritikus rajza. A Három halál című novella Tolsztoj panteisztikus lépfilozófiáját fejti ki egy egyszerű történet keretében. Az úrnő, a kocsis és a fa halála a különböző létformák hierarchiájából, a halál jelentőségéről és szerepéről vall a klasszikus realizmus nyelvén.

Mutass kevesebbet