Hasznos és káros vademlősök

1905 egyik napsütötte délelőttjén ősz természettudósunk, Herman Ottó egy gyerekemberrel beszélgetett a budapesti Kossuth Lajos utcában. A nagy természettudós a négy évvel azelőtt megjelent Madarak hasznáról és káráról c. könyvének egy dedikált példányát adta át a fiatalembernek. Beszélgetés közben elmondta: könyvével elsősorban az volt a célja, hogy a földművelő, kertészkedő, halászó és pásztorkodó emberekkel megismertesse és megszerettesse a Föld egyik legszebb és leghasznosabb állatcsoportját, a madarakat. Herman Ottó második - és azt hiszem kevesünknek bevallott - célja az volt, hogy hátha akad magyar szakember, aki a hazánkban élő és főként a gazdálkodással szoros kapcsolatban levő többi állatcsoportról is megírja ugyanazt, amit ő a madarakról. Aki messzi tájak csodálatos állatainak leírását várja, talán csalódni fog.: itt csak hazánk állatairól olvashat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem talál éppen elég érdekeset és különöset. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy maholnap már jobban fogjuk ismerni Ázsia tigriseit és elefántjait, Afrika majmait vagy zebráit, mint saját országunk vadon élő emlőseit. Sokan például alig tudnak többet a rókáról, mint azt, hogy vörös színű, ravasz állat és tyúkkal él, a denevérről azt, hogy bőregérnek hívják és repül, más fajokról pedig kevéssel többet, vagy még ennyit sem. Pedig a mi emlőseink is eléggé különlegesek és érdemes megismerni őket.

Mutass kevesebbet