Nos, hogy most már zsebben van a hőn óhajtott vezetői igazolvány, kezdődhet az igazi tanulás. Úgy vagyunk most a gépkocsivezetéssel, mint az a kisgyerek, aki már nemcsak hogy megáll a lábán, hanem - némi jószándékkal mondva - járni is tud. Legalábbis ő azt hiszi, hogy tipegése azonos a biztos, sőt biztonságos járással.
Az oktatással foglalkozó szakemberek véleménye szerint kevés olyan kisgyerek, akarjuk mondani autóvezetést tanuló "diák" akad, aki nemcsak járni, méghozzá szabályosan tud járni, hanem még futni is képes. A levizsgázott gépkocsivezetők nagyobb hányada majd csak azután válik igazi vezetővé, jó gépkocsivezetővé, ha sokat gyakorol azaz sok-sok kilométeren keresztül ül a kormány mögött, kitéve a forgalom buktatóinak. Mert ilyen van, nem is kevés. De ha csak ezeket, a kezdők szemében sokfejű sárkányokat kellene legyőznie a szegény kezdő vezetőnek. Akad még ezenkívül egyéb is, szinte megfejthetetlennek tűnő műszaki problémával jelentkezik maga a gépkocsi, a sok ezernyi alkatrészével. (És nem resteljük e helyen is bevallani, hogy nem egyszer előfordult, a legtapasztaltabb öreg benzinrókával is, hogy értetlenül áll a megbénult autó előtt, képtelen rájönni, miért makacsolta meg magát a motor. Hát akkor kérhetjük-e a tökéletes tudást a kezdőtől, akinek jogosítványán még alig száradt meg a tinta?)
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről