Határmezsgyén - A református egyház a történelmi örökség és a megújulás esélyei között az 1989-90-es rendszerváltást követően

Ha jól emlékszem 1989, vagy 90 nyarán, egy szervezett túra alkalmával életemben először jártam a Kőszegi-hegység legmagasabb pontjánál, az Írott-kőnél. Kőszegi lévén a családi elbeszélésekből már sokat hallottam a hegyről, a csúcson lévő kilátóról és az onnan nyíló kilátásokról: keletre és nyugatra egyaránt. A kilátásból azonban ekkor még továbbra is csak hallomás maradt, hiszen annak ellenére, hogy a határt jelentő szögesdrótot már felszedték, a kilátóba még nem lehetett felmenni, mert osztrák oldalon állt. Határmezsgyén voltunk. Előttünk a nyugatra nyitás és az átjutás, ez esetben a feljutás és a szép kilátások reménye, de egyben a megterhelt történelmi örökség még mindig határt szabott a szabad cselekvésnek: lent és kint kellett maradni. Amikor befejeztem e munka alapjául szolgáló doktori értekezésemet, eszembe jutott ez a személyes történet, s az, hogy mennyire meghatározta generációnkat a határmezsgyén való átjutás szükségessége - térben és időben egyaránt. Azóta persze mindenki felmehet a kilátóba, magyar és osztrák oldalról egyaránt, s azóta az otthon maradt kőszegiek egy része is a másik országban keresi a kenyerét, - de kérdés, hogy túljutottunk-e minden tekintetben a mi sajátos közép-kelet-európai határmezsgyénken? Mennyi emléket, emlékezést, s egyben tanulságot viszünk magunkkal, vagy éppen hajítunka feledés folyójába? Egy korszakváltásról írni, főleg ilyen testközelből nagyon nagy kihívás, olykor veszélyes is. Főleg egyházi kontextusban, ahol annyira hajszálvékonyra tud összehúzódni az igazság és a feltétel nélküli megbocsátás feledéssé lett határmezsgyéje. Demégis úgy tűnik, hogy megéri kockáztatni, mert a múlt örökségének megismerése hozzásegíthet a jövő lehetőségeinek felfedezéséhez, ahhoz, hogy ilyen vagy olyan történelmi tapasztalatokkal, a veszélyforrásokat megismerve, a hitvalló és igazsághoz ragaszkodó felmenőktől tanulva, reformátori és protestáns bátorsággal változtatni merjünk. Ehhez a változtatáshoz, újragondoláshoz kíván szempontokat adni ez a munka, mindenekelőtt a rendszerváltás teológiai témáinak megszólaltatásával, és az átalakuló népegyház szociológiai leírásával, hogy ahatármezsgyén való túljutás valóban megújulás lehessen. KOVÁCS KRISZTIÁN (1977), református lelkész, teológus; a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója.

Mutass kevesebbet