Hátrány, kudarc, leszakadás a közoktatásban

Előszó Köznevelésünk helyzetének vizsgálata közben, a továbblépés irányait és lehetőségeit keresve mind a szakember, mind az oktatáspolitikus időről időre szembesül a fontossági sorrend felállításának kényszerével. Eldönteni azt, hogy mi a legsürgősebb, mi a legfájóbb, vagy éppen a leginkább mintaszerű szelete az iskolaügy nagy rendszerének, nem kis felelősséget igénylő feladat. Ilyen felelősség terheli a közoktatás döntés-előkészítő és javaslattevő testületét, az Országos Köznevelési Tanácsot (OKNT), amikor - a Közoktatási törvény 96. paragrafus (3) bekezdésének megfelelve - "évente jelentést tesz közzé a közoktatás helyzetéről". Az olvasó most az OKNT 1999. évről szóló jelentését tartja a kezében. A testület 1993/94-ben történt újjászervezése óta a negyediket. "Jelentést", így, idézőjelben. Amit azzal magyarázhatunk, hogy a kötet nem teljes mértékben felel meg e műfaj követelményeinek. Abban az értelemben jelentésnek tekinthető, hogy látleletet ad egy jelenségről, a főcímben jelzett közoktatásbeli hátrányokról, a leszakadás veszélyeiről. Azonban nem jelent semmit az oktatás világának egyéb, közérdeklődésre számot tartó területéről. Joggal kelthetne ennélfogva hiányérzetet azokban, akik szélesebb horizonton szeretnének tájékozódni.

Mutass kevesebbet