Házkultusz

Bartha Elek: Házkultusz. A ház a magyar folklórban. Debrecen, 1984. Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék. 135 + [1] p. A magyar néprajztudomány egyik alapvető, szintetizáló jellegű munkája, amely azt mutatja be, hogyan vált a lakóház a puszta építményen túl egy mágikus, rituális és szimbolikus védelemmel ellátott szakrális (szent) térré a magyar paraszti kultúrában. A könyv nem az építészeti formákkal, hanem a házhoz kapcsolódó szellemi néprajzzal, hiedelmekkel és rituálékkal foglalkozik. A házépítés rítusai: Az építkezés fázisaihoz kapcsolódó mágikus cselekedetek. Ilyen az alapozáskor elhelyezett áldozatok (pl. pénz, szentelt tárgyak a falba), a bokrétaünnep, vagy az első belépés rítusai. A ház mint védelmi zóna: Annak bemutatása, hogyan különül el a ház belső, „biztonságos” világa a külső, veszélyes vagy kaotikus tértől. A határok (küszöb, ajtó, ablak, kémény) védelme kiemelt szerepet kap. Kitüntetett helyek a házon belül: A lakás legfontosabb pontjainak szimbolikája. Külön fejezetet érdemel a szent sarok (ahol a vallásos képek, szobrok álltak), a kemence (a tűzhely, a család középpontja és a szellemek lakhelye), valamint a küszöb (mint határvonal és az ősök tiszteletének helye). A mű mérföldkőnek számít a magyar folklórkutatásban. Rendszerező és hiánypótló munka: Bartha Elek volt az első, aki a korábban csak mozaikszerűen, elszórtan létező magyar ház-hiedelmeket és szokásokat egyetlen, átfogó elméleti rendszerbe foglalta össze. Szakrális térszemlélet: Bebizonyította, hogy a parasztház nemcsak gazdasági és lakótér volt, hanem egy mikrokozmosz, amely visszatükrözte a világmindenség rendjét és a közösség vallásos világképét. Vallásantropológiai alapvetés: A kötet hidat képez a tárgyi néprajz (maga az épület) és a szellemi néprajz (hiedelmek, vallásosság) között, új módszertani megközelítést adva a későbbi kutatóknak. (Studia Folkloristica et Ethnographica. 14.) Kiadói puhapapír kötés.

Mutass kevesebbet