Heinrich von Kleist marionettbábúi és marionettszínháza

Heinrich von Kleist az 1800-as évek elején egy esszéjében a marionettek mimikájáról, és a marionettszínház különösségéről ír. A bábuk, a marionettek szerkezetéről, sajátos súlypontjáról s azok mozgásáról gondolkodik. Kleist (illetve elbeszélője) szerint: „...az a kérdés vetődik fel, hogy jó-e, ha a bábok mozgatója maga is táncos, vagy legalábbis szakértője a táncbeli szépnek..." A bonyolult válasz az igenek rejtett sorozatát takarja. „...A súlypont mozgásvonala... többnyire elsőrendű görbület ...legföljebb csak ellipszis, az pedig amúgy is az emberi test végződései számára... legtermészetesebb mozgásforma... Más szempontból viszont ugyanez a vonal nem más, mint a táncos lelkének az útja, mely útra sehogy másként nem találhat rá a gépész, csak úgy, ha beleéli magát a marionett súlypontjába, más szóval, ha táncol... A gépész ujjainak mozgása a hozzájuk erősített bábú mozgásához nagyon is mívesen viszonylik, olyasformán, mint a logaritmusához a szám, vagy a hiperbolához az aszimptota." Kleist szerint a bábuk előnye, hogy antigravitánsak (s kicsiny súlyuk és a tehetetlenségi erő miatt egy báb entrechat-i és pirouettjei feltehetően remekül sikerednének) „s...akár a tündérek, pusztán elrugaszkodási felületnek használják a talajt, hogy a másodpercnyi ütközés ellenállása új lendületet kölcsönözzön tagjaiknak, nem úgy, mint mi, akik rajta támaszkodva pihenünk tánc közben."

Mutass kevesebbet