Hét játék

"Itt élek, mint egy személyben király és magyar író. Ez a legritkább dolog. Ilyen még nem is volt a történelemben" - így látta önmagát Szomory, egy nyilatkozata tanúsága szerint. Egész életében kihívó pózokra törekedett. A pózhoz tartozott a környezet, a legendás Sütő utcai toronyszoba, kárpitjaival, ritka bútoraival, hódolói serege, vonzalma mindahhoz, amit artisztikusnak látott a katolicizmustól a monarchiáig. De ahogy műveiben iróniával a pátoszt, életében, magatartásában egy-egy váratlan fintorral ki is csúfolta a pózt, meg a saját vágyait, nosztalgiát is. Bécsből nem sokkal a Ferenc Józsefnek dedikált A nagyassony bemutatója után ezt írta Fenyő Miksának: "Kedves szerkesztő úr, a király igen kedves volt. Megígérte, hogy előfizet a Nyugat-ra." (1869-ben született egy gyerekektől nyüzsgő Király utcai bérházban. A katonai szolgálat elől Párizsba szökött, s csak tizenhat év múlva térhetett vissza.) Első drámáját 1910-ben mutatja be a Nemzeti Színház, s ezután szinte évenként kerül sor az újabb premierekre. Novelláit főként az irodalmi körök értékelték, színműveivel viszont a korszak legnépszerűbb szerzői közé emelkedik. 1929-ben írja meg legjobb prózai művét, A párizsi regény-t, emigrációs szenvedéseink lírai-ironikus történetét. A harmincas években fokozatosan elszigetelődik, többfelől támadják, rajongóinak tábora megcsappant. Nagyúri gesztusaihoz az öregségben, üldöztetésben is hű marad. Amikor a németek bevonulása után egy írótisztelője rejtekhelyet ajánl, ezt válaszolja: "Rossz író. Ne mentse meg az életem." Végrendeletében még részletesen intézkedik a temetési szertartásról. 1944. november 30-án halt meg.

Mutass kevesebbet