Hét szó a kereszten (dedikált)

„Atyám, ​bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Az ószövetségi szent emberek imádkoztak a bűnösökért. De ekkor az áldozat imádkozott a hóhérét. Ilyen kétségbeejtő helyzetben sem magára gondolt Jézus, kereste a mentő körülményt. Nem tudják, mit cselekszenek. Az emberségnek a szívbe írt törvényét kellett volna csak a gonosztevőknek megérezniük, akkor nem tették volna meg ezt a kegyetlenséget. De ők igazuk bizonyítását látták abban, hogy Jézust keresztre feszíthették. Ha egyszer Ő a Messiás, az Isten fia, akkor miként lehetséges az, hogy az ő kezükre került, és kivégezhetik? A vigasztaló ima, amely az ellenségért szólt, még inkább szólt értünk, akikért szintén közbenjár. Jézus tanított az ellenség szeretetéről. Most valóra váltotta. Semmit sem tanított, amit maga meg nem tett volna. Példája követőkre talált. Szent István diakónus szintén e szavakat mondta halálakor, és később a keresztény vértanúk is Jézus Krisztusra gondoltak, amikor szenvedtek. Mi hogyan állunk az ellenségszeretettel? Meg tudunk-e bocsátani az ellenünk vétkezőknek? El tudjuk-e felejteni az ellenünk elkövetett sértéseket? Isten kegyelmét kell kérnünk, hogy felejteni tudjunk, vagy legalább imádkozni tudjunk az ellenünk vétkezőkért. A kereszt erre emlékeztessen bennünket! (részlet a könyvből)

Mutass kevesebbet