Hét szűk évtized

Tatay Sándor első regénye, Az eke soproni teológus korában jelent meg, 1931-ben. A korai indulást hosszú szünet követi, második kötete egy elbeszélésgyűjtemény, csak 1939-ben lát napivlágot. Addigra már otthagyja a teológiát, Nyugat-Európában kalandozott, Pécsett diákoskodott, Pesten gyári munkás és tisztviselő,majd a Kelet Népe folyóirat egyik szerkesztője lett. A negyvenes évek közepétől felváltva él angyalföldi és badacsonyi otthonában. Gazdag életanyagból táplálkozó, sok érdekes figurát, változatos életsorsot bemutató, mozgalmas cselekményű regényeinek és elbeszéléseinek színhelye a Dunántól, a bakonyi szülőföld, a badacsonyi szőlőhegyek világa, és Pest, az Angyalföld. Munkásságáért két ízben kapott József Attila-díjat. A Meglepetéseim könyve és Lődörgések kora című önéletrajzi regényeiben gyermekkoráról, fiatalkori kalanozásairól számol be. Ebben a könyvben, az előbbiek folytatásaként, a harmincas évektől meséli el élettörténetét. Felidézi írói pályakezdésének éveit, amikor a fővárosba költözvén, írókkal, költőkkel ismerkedett meg, sok barátra talált, s lapszerkesztőként, majd antikváriusként tevékenykedett. Közel került a filmhez: forgatókönyvet írt, s részt vett a filmforgatáson is, Badacsonyban. Itt ismerkedett meg feleségével, majd a háború után a szőlőhegy lett második otthona. Az önéletrajzi regényben itteni életéről is beszámol. Megelevenedik elbeszélése nyomán a varázslatosan szép környék, a Balaton, a badacsonyi hegy múltja és jelene. Az ötvenes évek nagy lendülettel indult, majd kudarcba fulladt átalakítási akciója mellett megismertet a jelennel is: a szőlőművelés gondjaival, de foglalkoztatja a Balaton-környék fejlődésének problémája is. Nagy szeretettel beszél az itt élő, dolgozó emberekről, humoros epizódokban számol be a turisták kalandjairól, s meghatottan emlékezik két barátjára, Egry Józsefre és Janokvich Ferencre.

Mutass kevesebbet