HHhH

HHhH – a furcsa cím a náci Németországban keringő poén rövidítése: Himmlers Hirn heisst Heydrich, azaz Himmler agyát Heydrichnek hívják. Himmler irányította a náci terror szervezetét, de alárendeltje, Reinhard Heydrich eszelte ki a módszereket; kulcsfigurája volt a wannseei konferenciának is, ahol az európai zsidóság kiirtását mérnöki pontossággal eltervezték. Bizonyára a kivitelezésnél is öregbítette volna mintanáci hírnevét, ha 1942. május 27-én nem esik merénylet áldozatául Prágában; a hitleri Németország által megszállt Csehország "Reichsprotektora" is volt ugyanis. Hónapokig készült a rajtaütésre két ellenálló, a szlovák Jozef Gabčík és a cseh Jan Kubiš. Angliában bízta meg őket a küldetéssel Edvard Beneš, az emigráns cseh kormány feje, s ejtőernyősként érkeztek vissza az 1938-as müncheni egyezmény értelmében megcsonkított hazájukba. A merénylet valóban fordított az eseményeken, de nem úgy, ahogyan bárki gondolta volna előzőleg. Laurent Binet-t – akinek történelemtanár a szakmája, és ez az első, 2010-ben az első kötetesek Goncourt-díjával jutalmazott regénye – a történet már jóval azelőtt megfogta, hogy elvetődött volna Pozsonyba franciaoktatónak egy hadiakadémiára, innentől azonban valósággal megszállottja lett a témának és az országnak is. Hogyan lett ebből a mély vonzalomból regény – erről is beszámol a szerző, miközben az eseményeket a szó szoros értelmében megeleveníti, mélységes komolysággal és ironikus fanyarsággal önmagára vonatkoztatja, újraéli. Leplezetlenül szubjektív történelemkönyve letehetetlen olvasmány azoknak is, akik a második világháború tényeit jól ismerik.

Mutass kevesebbet