Hiányzik egy férfi

A ​városi Újtelepen, a kertes házak utcáiban azon a kora nyári éjszakán lövöldözés verte fel a fülelő, nyugtalan csendet. Egy saroknál, a járdán feküdt az áldozat: beléje botlott, aki arra járt a kivilágítatlan utcán, a vaksötétben. A támadót elnyelte az éjszaka, róla nem tudott biztosat senki. Reggelre eltűnt a sarokról az áldozat, és már róla is csak annyit lehetett tudni: messziről érkező vagy messzire induló férfi volt, súlyosan sebesült vagy halott… Az író mondja a könyvéről: "Antigoné törvénye örök: halottainkat el kell temetnünk. Semmihez sem kezdhetnek a továbbélők, igazában élni sem élhetnek tovább addig, míg kedves halottaikat nem temették el. Sem az örökös bizonytalanságban kínlódó remény, sem az örökösnek fogadott gyász nem természet szerint való: az egészséges ösztönök szétfeszítik az emberre idővel rákérgesedő szerepet, mert nincs annál keményebb parancs: továbbélni, újrakezdeni. Éppen ebben – és csakis ebben – az újrakezdésben támadhatnak fel s élhetnek tovább köztünk, bennünk, általunk, kedves halottaink is. Ennyiből is érthető: ezúttal sem krónikát írtam, és nem történelmi dokumentumot."

Mutass kevesebbet