Hotel Havanna

Iza süketen figyelte őket. Aztán Frankhoz fordult, megszorította a kezét. Szerette volna elmondani neki, mennyire örül, hogy végül együtt eljöttek, hogy szerinte ez az élmény, amiért élni érdemes, és hogy most már úgy érzi, nyugodtan halhat meg. De a neoprén kesztyűn keresztül nemérződött az ujjak apró játéka, a bőréből sugárzó meleg, amelyből Frank a hálát rögtön megérthette volna. A szemüveg hullamerevvé tette a nő tekintetét, a pipa bedugaszolta a mosolyát. A férfi azt hitte, valami baj van, és mutatta, hogy menjenek fel a felszínre. A nő csalódottan intett neki, hogy nyugodjon meg, minden rendben. Gondolta, elmond majd inkább mindent merülés után az étteremben. De amikor kijöttek a vízből, valahogy elfelejtette. (részlet a Víz alatt című novellából).

Mutass kevesebbet