Hideg napok / Búcsú nélkül / Bizonytalan század

Az író - könyvéről: A Hideg napok-kal példát akartam alapítani Kelet-Közép-Európa írói számára, hogy nyomomban egymás után és bátran tárják fel, amit saját népük nevében cégéres gazemberek követtek el a szomszédos és együtt-élő nemzetek ellen, olykor saját s a hatalmat bitorló vezetőik. Különösen az olyan gaztettek gyalázatának megírására, kimondására véltem s szerettem volna buzdítást adni a minket környező nyelvek alkotó íróinak, akiknek nevében magyarok ezreit-tízezreit mészárolták le a második nagy háború ürügyén. Ártatlan ezreket-tízezreket! Voltak, akik már kezdteben megjósolták, hogy biztató felkiáltásom viszonzásra nem talál... S így is lett, noha három-négy nemzet íróinak lelkiismeretéhez címeztem bátorító vallomásomat. S mert így történt, sajnos és végül is magamnak kellett egy lépést tennem s éppen s legalább a jugoszláv írók helyett, hogy jelzésszerűen felvázoljak egy hatalmas év véres eseménysorból kiragadott epizódot, amely tömegességében többszöröse és természetesen fonáka mindannak, amit én Újvidék ama három napjáról feljegyeztem. De vajon így s a Bezdáni ember-rel könnyítek-e a Duna- és Tisza-parti tömeggyilkosokon, az ő meglévő vagy nemlétező vívódásukon (ha még élnek), hiszen az a pszichikus hátrányuk is megvan az én "regényem" megbűnhődött bűnöseihez képest, hogy őket máig és senki nem vonta felelősségre, még úgy sem, hogy akárcsak nevüket kipellengérezték volna, minthogy névtelen gyilkosok maradtak névtelen győztesekként. A Búcsú nélkül és a Bizonytalan század lelkem egyéb terheitől és lidérces, visszatérő álmaimtól szabadítottak meg.

Mutass kevesebbet