Hidrobiológia - szavakban

Még Tihanyban, 1962-ben írtam az első cédulát, amin a pszeudoplankton két, egymástól eltérő meghatározását jegyeztem föl, hogy legközelebb elkerüljem a kitűnő könyvtárunkban végzett, több napi búvárkodás fáradságát. A Vízgazdálkodási Lexikon hidrobiológiai címszavainak összegyűjtése és készülés a debreceni egyetemi előadásokra 1967-től, egyre szaporították céduláim számát, melyekre olvasás közben nemcsak a latin-görög eredetű szakkifejezéseket, ritka angol, német, francia, sőt olasz és spanyol szavakat jegyeztem föl, de a pontosan még nem definiált vagy éppen felesleges magyar mesterszavakat is. A cédulakatalógus munkatársaimnak és magamnak is állandó segítségül szolgált, míg többek sürgetésére, megfelelő rostálással közkinccsé nem teszem, hiszen kitűnően illik az 1972-től megjelenő Vízügyi Hidrobiológia sorozat célkitűzései közé. A gyűjtött anyagból megtartottam minden nemzetközi és minden magyar nyelvű elnevezést. Amely szóra jó magyar kifejezést találtam annak meghatározása a magyar megfelelő után található, az idegen műszavak erre utalnak. Minden szót magyaros átírásban közlök és ott, ahol címszóként szerepel, adom az eredeti nyelvű formáját is. A magyar átírást, nyelvünk szelleme szerin, nem csonkítom német vagy angol mintára, néhány, a köztudatban már sajnálatosan ilyen alakban átment írásmód kivételével (pl. -fíl, -fílikus helyett). Mivel a rómaiak nyelvében nem volt ö hangzó, a görög-latin eredetű oe-t e-nek írom és annak is ejtem. Az rh-t és ch-t azokban a szavakban, melyekben ejtjük is, megtartottam (rheon, mechanika). Sokat töprengtem a görög y átírásán ü-re, de egyelőre nem erőltetem. Talán a könyv második kiadásának "Hüdrobiológia - szavakban" címet adhatom?

Mutass kevesebbet