Hírnév! Jólét! VV!

Az „A lovakat lelövik, ugye?" című film kezdetén a speaker azzal kábítja a porondra gyűlt szegényeket, hogy részvételük tétje a maratoni táncversenyen a hírnév és a jólét. Vágyak, és naivitás szembesül az embert megalázó mohósággal, míg végül a nyomorúság tánca tragédiába fordul. Sokszor ma is, épp úgy, mint a 30-as évekbeli gazdasági válság idején, a jobb sors iránti remény motiválja a realitykbe jelentkezőket. Egyszerű volna, ha az emberi méltóság védelmére hivatkozva betiltanák a Való Világ show-t. Nem is annyira a trágárság, a szexizmus, a cigaretta, mint inkább a kiszolgáltatottság és a megalázó helyzetek teszik elfogadhatatlanná. A szerző mégsem ezt az utat javasolja. Ha bezárkóznánk, és tiltanánk, hosszú időre rögzülne e játék iránt a nosztalgia, a VV pedig tetszhalott állapotából rögtön megelevenedne, amint enyhülnének a jogi korlátok. Eközben meg a nyugati demokráciákban, a társadalmi tapasztalat nyomán a fejlettebb fogyasztói mediációk már egészen máshol tartanának. A könyv tehát sajátos hittel közelít: arra lenne szükségünk, hogy a tömegkommunikációs műfajokat szerves módon kezelni tudja a társadalom. A fő állítás az, hogy a morális tartáshoz a recepciókon keresztül vezet az út, ezt a munkát pedig - legyőzve ellenszenvét - épp a fanyalgó elit tudná segíteni. A könyvben szereplő kutatás modelljét kínálja annak, hogy miként. Pedagógusoknak, társadalomszervezőknek, médiamunkásoknak és azoknak a kutatóknak készült a könyv, akik kíváncsiak egy társadalomtudományi nézőpontból szervezett fókuszcsoport-kutatásra. A szöveget ugyanaz a rendszerelméleti, etikai érdeklődés hatja át, mint ami a szerző más munkáira is jellemző.

Mutass kevesebbet