Hit és ész

A katholikus theológia ősi nemesi hagyománya az a meggyőződés, hogy az értést kereső elme és a kinyilatkoztatás Istene előtt meghódoló hit nem arra van szánva, hogy egymás mellett elsurranjanak, mint két idegen világnak örökké idegen jövevényei, hanem amint az igazságra szomjas ész jó darabon eléje tud dolgozni a hitnek, úgy a hívő is elméjének természetes erejével és emberi tudásának bőségével jó darabon bele tud hatolni a hitnek titokzatos tartományába. Fides quaerens intellectum - ez a katholikus theológiának jelszava és programmja Origenes óta, s ehhez hű maradt a legkülönfélébb skeptikus, voluntarista, miszticista koráramlatok kísértései közepett is. Hű maradt különösen azokban a theológiai iskolákban, melyek a nagy múltból táplálkoztak, s melyek egyikéből került ki Prohászka is. Prohászka sokkal melegebb és mélyebb lélek, semhogy kezdettől fogva ne látta és ne hirdette volna az érzelmi, akarati s mindenekfelett a kegyelmi tényezők szerepét, mikor a hit ügyéről van szó. De volt mindig annyira kegyeletes tanítvány és öntudatos theológus, maradt mindig annyira egyetemes szellem, hogy soha nem apadó és nem öregedő lelkesedéssel fürkészte és járta az elmének amaz utait, melyeken tétovázók a hit felé terelhetők és hívők diadalmasabb járásra segíthetők. Prohászka apostoli lelkében a hit és ész összhangjának meggyőződése emésztő tűzzé lett, mely irodalmilag hatalmas lángokban tört elő önálló művek alakjában, minők A keresztény bűnbocsánat, Isten és világ, Föld és ég, bölcseleti, szociális dolgozatai (Az elme útjain, Kultúra és terror); ennek a központi szent tűznek a villanatai az itt összegyűjtött dolgozatok is.

Mutass kevesebbet