Hit - szeretet - remény

Századunk ​teológiai gondolkodását nagy mértékben meghatározó teológus, Karl Rahner 1904-ben született Freiburgban. 1922-ben belépett a Jézus Társaságba, 1932-ben szentelték pappá. Teológiai tanulmányait Valkenburgban (Hollandia), filozófiait Freiburgban (Martin Heideggernél) végezte. A második világháború alatt lelkipásztorként tevékenykedett Bécsben, miután Tirolból kiutasították. Majd 1948-ban mint a dogmatika professzora visszatér Inssburckba. 1964-től a müncheni Guardani-tanszék vezetője, ezt követően nyugdíjaztatásáig (1971-ig) Münsterben a dogmatika és dogmatörténet professzora. A II. vatikáni zsinat peritusa volt, 1972-ig a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja. Meghalt 1984. március 4-én. A magyar olvasóközönség már megismerhette a teológus („A hit alapjai”) valamint az imádkozó Rahnert („Az élet imádságai”). Most a töprengve imádkozó, imádkozva töprengő Karl Rahner lép elénk. Az itt szereplő írások csakis abból a köztes, jobbára rejtezkedő pillanatból születhetnek, amikor az intellektus, belátásra jutván, éppen meghajolni, a hit pedig az értelemtől átvilágítva éppen megnyilatkozni kész: a térdre ereszkedés már elcsendesedett és még szótlan, különös, gazdag tartalmú pillanatából. Ennek a teremtő mozdulatnak a gyümölcsei ezek a gondolatmenetek. A hit és az értelem feszes, fegyelmezett, 'jól hangolt' fúgája valamennyi, más és más téma, eltérő hangnemű kidolgozása a létezés hármashangzata köré szerveződve. Karl Rahner minden olvasójától valami „többet” kíván: a jámbortól az értelem erőfeszítését, a tudóstól (vagy aki annak tekinti magát) a hit alázatát. S éppen ezzel – és éppen így – mindenkit megajándékoz!

Mutass kevesebbet