Hód titkos feladata

A ​törzsőrmester tettrekészen rántott egyet a derékszíján. – Gyerünk, nézzünk be – mondta. Belépett a lakásba, nyomában a szakaszvezetővel. A sort a gondnok zárta be, mivel a szomszédban lakó lány megállt a küszöbön és csak a fejét dugta be, úgy leselkedett. A kis előszobában megálltak nyakukat nyújtogatva lestek a szobaajtó felé, amely félig nyitva volt. Látni lehetett a szoba egy részét, a széles erkélyablakot, amelyet ritka, mintás függöny takart. A csukott ajtajú konyhából a vízcsap gyors csepegése hallatszott. A testes férfi keze fejével letörölte homlokáról a verejtéket. – Látják, nincs itthon senki – mondta. – Azt már előbb is tudtuk, mivel nem nyitottak ajtót – szólt hátra epésen a törzsőrmester. – Láthatja, rend van – jegyezte meg a gondnok. – Nemhiába rendes ház, rendes lakók – mormogta a szakaszvezető. A testes férfi félrebillentette a fejét. – Elnézést – mondta –, nem hallottam jól. – Semmi lényeges … A törzsőrmester félig kinyitotta a konyhaajtót és belesett. Azok ketten nem láttak a helyiségbe, csak azt vették észre, hogy a szikár rendőrnek megnyúlik az arca, megmerevedve, döbbenten bámul. A szakaszvezető előbbre lépett, és társa válla felett benézett a konyhába. Az első pillantásra nem hitt a szemének. Hosszú másodpercek teltek el, míg végre felfogta, amit lát. A konyha falán, két színes cseréptányér társaságában, egy akasztott női test lógott. Rövid ujjú blúz, fehér hosszúnadrág volt rajta. Az egyik cipője leesett a lábáról, és a felborult sámli mellett hevert. Nyakán rövid kötél feszült, amely egy falba vert vastag kampósszegnél ért véget. Az eltorzult, szederjes arc, a nyitott száj arról árulkodott, hogy immár felesleges minden életmentés.”

Mutass kevesebbet