Hódmezővásárhelyi hímzések

Előszó: Vásárhely nagy fia, Kiss Lajos 100 éve született a vásárhelyi szegény-soron. Már életében is a magyar néprajz klasszikusa. Művei olvasmányosságuk és a szaktudomány megbecsülése folytán széles körű érdeklődést váltottak ki. Jóleső érzés tudni, hogy szülővárosa és a szaktudomány megbecsülése folytán széles körű érdeklődést váltottak ki. Jóleső érzés tudni, hogy szülővárosa emlékezik nagy fiára. A tehetséges szegénysorsú fiatalember színésznek készült, de a karcagi Győrffy Istvánnak, vele hasonló korú barátjának, a későbbi országosan ismert néprajztudósnak rábeszélésére otthagyja a pályát, és érdeklődése a néprajz felé irányul. Sorsa úgy alakult, hogy szülővárosa megbízta - Tornyai Jánosnak, a már akkor ismert barátjának javaslatára - egy kiállítás rendezésével. Kiss Lajos ezt elvállalta és a kiállítás anyagához szükséges népművészeti tárgyakat ő gyűjtötte. Ekkor szeretett bele végleg a népművészetbe. Múzeumot szervez anélkül, hogy fizetést kapna. Éveken át hangyaszorgalommal bővíti ismereteit és válik lassan-lassan országos hírű néprajztudóssá. Évek múlnak el, mikor múzeumőrként alkalmazzák a felállításra kerülő Vásárhelyi Múzeumban. Kapcsolatai a tárgyi népművészet alkotóival, különösen a cserepesekkel, már akkor közismertek. Emellett szoros barátság alakul ki Kiss Lajos és a hódmezővásárhelyi - ma már alföldi iskolaként emlegetett - képzőművészek között. Tornyai, Rudnai, Endre Béla baráti köréhez tartozik.

Mutass kevesebbet