Hódolat és hódítás (dedikált)

Köztudomású, hogy a 12-13. századi provanszál és francia nyelvű költészet az európai líra első máig érvényes változata. A dél-franciaországi Toulouse környékén és más déli tájakon fellépő trobadorok, valamint a francia királyság északi territóriumán működő trouvére-ek a modern szerelmi érzés első megfogalmazói. Az udvari szerelem szellemi mintáit megéneklő lovagi költők a rejtélyes Hölgyet imádják, epekednek, de ugyanakkor félnek is a beteljesüléstől. Rajonganak és rettegnek, közelednek és távolodnak, panaszkodnak és örvendenek a panasz vigaszának. Egyszerre adnak formát a hódolat és a szorongás érzéseinek, a szerelmi nélkülözés kínjainak és az csengés örömének. Művészetük erejét éppen ez az összetett, szövevényes érzelmi és szellemi felfogás adja. Mindenről énekelnek és semmiről, eszményről és a húsról, az égi és földi elragadtatás erőpróbáiról. Báthori Csaba ötven darabot választott ebből a gazdag anyagból. A kötetben - ismeretlen szerzők mellett - időrendben felvonulnak a jelentős trobadorok (Guillaume d'Aquitaine, Jaufre Rudel, Cercamon, Marcabru, Raimbaut d'Aurenga, Daniel Arnaut, Bertran de Born, Cerveri de Girona, Guirot Riquier) és a trouvére-ek legjobbjai (Chastelain de Couci, Gace Brulé, Thibaut de Champagne és Adam de la Halle). Látjuk: csak aki a trubadúrok költői alapállását ismeri, az jelölheti ki szabatosan akár Baudelaire, Rilke vagy József Attila helyét a világlíra eszméleti folyamatában.

Mutass kevesebbet