Hőenergiagazdálkodás vaskohászati üzemekben

A vaskohászat egyike a legnagyobb tüzelőanyagfogyasztó iparágaknak. A vaskohászati üzemek által felhasznált tüzelőanyagnak több mint 60%-át (a kokszolásra kerülő szén kivételével) a kohászati üzemek termelésénél nyert melléktermékek képezik (torok- és kamragáz, dúsítási és kokszolási hulladékok). A nyersvas- és acélgyártás, valamint a hengerlés előtti izzítás hasznos hőfelhasználása aránylag nem nagy. A távozó füstgázok és a hűtővíz fizikai hője alakjában jelentkező hőveszteségek, továbbá a forró koksz és a megolvasztott salak hőveszteségei mennyiségileg lényegesen meghaladják a technológiai folyamatra jutó hasznos hőfelhasználást. Ezért a kohászat főbb ágaiban nagy gondot kell fordítani a belső energiaforrások kihasználására. Ez a könyv a vaskohászat belső energiaforrásainak gazdaságos felhasználásával összefüggő kérdésekkel foglalkozik. A belső energiaforrásokon a szerző a különböző melléktermék tüzelőanyagok vegyileg kötött hőjét (másodlagos energiaforrások) és az égéstermékek, a hűtővíz, a salak és a koksz fizikai hőjét érti (hulladék energiaforrások). A könyv elsősorban a kohászati üzemek tüzelőanyagának felhasználásával és hulladékhőjének hasznosításával foglalkozik; az energetikai üzemek (pl. erőművek) tüzelőanyag felhasználásával kapcsolatos kérdéseket a könyv nem érinti; azok a könyv tárgyán kívül esnek.

Mutass kevesebbet