Hogy legyek hűséges fiad?

1937-ben a harminckét éves József Attila Hazám című ciklusában, miután hat szonettben összefoglalja az ország legsúlyosabb bajait, az utolsó, hetedik szonettet így kezdi: S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad! 2012-ben a hetvenéves Sumonyi Zoltán, visszatekintve fél évszázados költői pályájára, kiválogatja a társadalmi-politikai indíttatású, végső soron tehát a hazához fűződő viszonyt leíró verseit. Rezignáltan tapasztalja, hogy a negyvennyolc évet átfogó (2012-1964) vers-időben nemigen volt oka a hazafiság őszinte megvallására. És amikor igen, akkor is inkább csak külföldön, Helsinkiben vagy Edinburghban (…most és mindörökkön örökké egyetlen hűbéruram vagy Uram, Magyarország!). De legtöbbször a féltve ostorozó elődök példájához kellett visszanyúlnia, s nagyobb ciklusaiban is Ady újságcikkeit, Bartók leveleit, Rákóczi emlékiratait és a látomásos János evangélista Apokalipszisét dolgozta fel. A tanulság pedig mindig ugyanaz - Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty keserű végkövetkeztetése: Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre? Ebből fakadnak „Az elégedetlen férfi panaszai”, és innen a visszaolvasás után feltörő kesernyés kérdés: „HOGY LEGYEK HŰSÉGES FIAD?”

Mutass kevesebbet