Hogyan csináljunk rossz színházat?

Molnár ​Gál Péter a mai magyar színikritikus „céh” egyik legismertebb és leg-professzionistább alakja – véleményére színészi és rendezői körökben egyaránt figyelnek. Bírálataiban mindig van valami frappáns, villódzó szellemesség, gondolatmenetét színháztörténeti és -elméleti vonatkozásokkal színesíti, széles körű olvasottság, a produkciók összehasonlítására alkalmas színházi tapasztalat áll mögötte. ; Új kritikai gyűjteményébe – kevés kivételtől eltekintve – a nyolcvanas évek közepétől 1992-ig megjelent írásaiból válogatott mintegy negyven bírálatot. A kötet címe inkább meghökkent, provokálni akar: Molnár Gál nemcsak a cím kérdésére válaszol, hanem arra is, hogyan lehet „jó színházat csinálni”. Hazai színpadon éppúgy, mint a nemzetközi mezőnyben – ugyanis jó néhány külföldi rendező produkciójáról is ír (pl. Peter Brook). A kötet írásai közül a nagyobb lélegzetűek, amelyek a színrevitel mellett a darab elemzésének szempontjait is taglalják a Mozgó Világban és a Kritika című lapban, a rövidebbek elsősorban a Népszabadság hasábjain jelentek meg először. A szerző három – többé-kevésbé tematikus jellegű – fejezetbe rendezi az anyagot. A színészi teljesítményről beszámoló, színészportrét kerekítő cikkek állnak az élen A színész nem ember címmel. Ebben Feleki Kamillról, Soós Imréről, Halmai Imréről, Őze Lajosról, Gera Zoltánról, Kabos Gyuláról és másokról ír. A második rész (Willie Clark poénjai) jegyzetei-tanulmányai előbb a jelenkori magyar színház néhány olyan általános vonását érintik, mint például a poentírozás, a taps jellege, a színházi beszédtónus. Több vidéki (kaposvári, zalaegerszegi) bemutatóról, a klasszikus magyar dráma újszerű színreállításának kísérleteiről (pl. Csokonai: Karnyóné.; Katona: Bánk bán), Shakespeare Othellójának hamburgi és kaposvári bemutatójáról (és Eörsi István friss fordításairól) a Hamlet-előadások változatos darabelemzéseiről és különböző divatokról fejti ki véleményét. Beszédes az utolsó egység címe: A találkozás elmaradt, ami Nádas Péter Találkozás című színművének Pesti Színház-i bemutatójára utal ugyan, de az ide felvett többi írás is (Csehov-, Büchner-, Goldoni-darabok, Dosztojevszkij-adaptációk bemutatói) a színi megvalósítás problémáit helyezi előtérbe. Az ilyen jellegű gyűjteményekhez hasonlóan ez a kötet is a kritikai visszatekintést segíti a szakmai és a színikultúra iránt érdeklődő közönség számára.

Mutass kevesebbet