Hol vannak a katonák?

A Don-kanyar úgy él tovatűnő, de nem halványuló gyermekkorom emlékvilágában, mintha akkor egy törött hegedű hangja kíséretében elnyúló szomorú dalt hozott volna a szél messzi Oroszországból a fagyosodó, szenvedő és elesett magyar katonákról. Mert akkoriban sötét estéken át sokat énekeltünk katonadalokat is. Azóta is egy kétségbeesett téli Magyarország képe sejlik fel a lelkemben, ha a Donról esik szó. Az embertelen "felejtés" évtizedein jó ideje túl vagyunk. A szabad és nyílt emlékezés pedig az emberi szeretet és méltóság jegyében lelki csöndességre és békességre indítson bennünket, hogy ne felejtsük, de a reményt se veszítsük el sohasem. Véssük emlékezetünkbe, hogy a nagy magyar tragédiák többnyire akkor következtek be, amikor nem volt összefogás és idegen uralom döntött népünk és nemzetünk sorsáról. Ezért is kell a könyv! Szűrös Mátyás volt ideiglenes köztársasági elnök A Don nem csupán földrajzi név a magyarság emlékezetében. A szó hallatán emberi sorsok, fagyhalál, kínkeserves háború emléke elevenedik fel sokak emlékezetében, akik számára a második világháború közvetlenül-közvetve még eleven emlék. Fiataljaink számára már csak történelem. Ami - higgyük - már soha meg nem ismétlődik. Göncz Árpád volt köztársasági elnök 1943 elején odaveszett a keleti fronton harcoló 2. magyar hadsereg túlnyomó többsége, mint egy 120 ezer ember. Férjek, fiúk, apák - akiket aztán nyíltan elsiratni se volt nagyon szabad. Hiányuk fájó seb ma is, amikor tudjuk: a háború iszonyatának, az őrjöngő diktatúráknak, tomboló embertelenségnek áldozatul esett további százezrek követték a halálba őket. A gyászolók megrendülését a mélységes csönd fejezi ki a leghívebben. Mégis, a felejtés évtizedei után fontos, hogy szavakkal, így e könyvvel is emlékezzünk, mert annál, ami a Donhoz vezényelt katonáinkkal történt, csak egy valami lehet szörnyűségesebb: ha elfelejtjük őket. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök

Mutass kevesebbet