Hölgyek titkára

Mindenki, aki a Lányi András által szőtt történetben felbukkan, halálos biztonsággal tudni véli, hogy mi az igazság az emigrációba kényszerült egykori '48-as alezredes, Szabó Ágoston és az egri fogadóban élő rokonlány, Zorica szerelme ügyében. Mindenki írásos dokumentumokra hivatkozhat, levelekre, feljegyzésekre, padlásról előkerült naplóra, jelentős személyiségek memoárjára. És mindenki megesküszik a saját verziójára, holott más források, más tanúk szögesen ellentétes történetet adnak elő. E különös vita 1874-ben egy levelezési mintagyűjtemény néhány darabja kapcsán robban ki, amelyet Arányi Lipót hírlapíró adott ki, s a „hozzáértők" azzal vádolják, hogy kegyeletsértőn plagizálta Szabó Ágoston hitvese, Zorica egykori leveleit. Pedig hát... Nos, a szerelmes románcból és a fondorlatos, ámde érzelmes kémtörténetből szőtt-font virtuóz regény rejtélyeinek nyitjára csak az jöhet rá, aki végigolvassa Lányi András játékosan precíz korhűséggel előállított apokrif „dokumentumait", s az nevethet fel kicsit kesernyésen, kicsit kajánul, hogy vajon melyik korhoz volt is hű a szerző: a tizenkilencedik vagy a huszadik század végihez-e. Melyik kor is az, amelyben senki sem az, aminek mondja magát?

Mutass kevesebbet