Hontalanok a hazájukban

Tizenkét-tizenhárom éves koromban kezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy Winnetou és Uncas halálával tényleg kipusztultak-e Észak-Amerika őslakói, az indiánok. Mindent, amihez hozzáfértem elolvastam róluk, hogy kiderítsem az "igazságot". Aztán, mivel meglehetősen szegényes volt a szakirodalom, történész nagybátyámtól kértem tanácsot és segítséget. Ő a kérdéseimet és a kérésemet megértette, s termékeny beszélgetéseinknek köszönhetően a gimnáziumot már azzal az eltökélt szándékkal kezdhettem meg, hogy miközben az angol nyelvtudásomat gyarapítom, szisztematikusan bővítem ismereteimet az indián népekről, és alaposan felkészülök a továbbtanulásra. Egyetemi tanulmányaim idején - az 1960-as években, amikor még nem volt szervezett amerikanisztikaoktatás Magyarországon - nem mélyedhettem el kedvemre az indián kultúrák tanulmányozásában. Igaz, Bodrogi Tibor és Boglár Lajos etnológusok hálára kötelező támogatásával és útmutatásaival megtehettem a kezdő lépéseket ezen a téren is. Aztán, történész-néprajzos diplomámmal a zsebemben - felismervén, hogy legfőbb szakmai céljaimért dolgozni csakis nemzetközi kapcsolatokat és fórumokat megragadva tudok - a European Association for American Studies indián szekciójának tagjaként és a Christian Feest osztrák amerikanista által kezdeményezett European Review of Native American Studies című folyóirat alapítótársaként az 1980-as évekre bekerültem az indián népek kutatásának akkoriban bővülő és megerősödő európai műhelyébe.

Mutass kevesebbet