Horatius levelei

Az irodalomismerők egyértelműen úgy vélekednek, hogy Horatius költészete az epistolákban éri el tetőpontját. Szellemének egész világa kifejezésre jut itten. Az értelmes olvasó számára nem szükséges őt bevezetésképen jellemezni. Mire e könyvecskének végére ér, lesz felőle véleménye. Hézagos ugyan, mert csak fordítást olvasott, de ha előitélet nélkül fogott hozzá, tárgyilagos és helyes. Bizonyos, hogy a szempont is határoz. Az akkori társadalom és a mienk között igen nagy a különbség; ezt figyelembe kell vennie annak, a ki külsőségek miatt tévedésbe esni nem akar. Senkinek sem jut eszébe szó szerint érteni megszokott udvariassági formáinkat. Ha így teszünk a mostani formákkal, járjunk el hasonlóan a régiekkel is. Az a hódolat, mellyel milliók viseltettek a világ ura, Caesar Augustus és hatalmas barátai iránt, ép úgy benne volt az akkori levegőben, mint a most szokásos czímezések és megtisztelések benne vannak a mienkben. Azon, hogy művelt, társaságban forgó ember úgy beszél, úgy érintkezik a legnagyobb tekintélyű férfiakkal, amint illik: józan ésszel fennakadni nem lehet. Akkor úgy volt illő, mint Horatius és minden művelt úriember tette; most másképp.

Mutass kevesebbet