Horthy

A két külön kötetben, 1969-ben és 1971-ben megjelent, nagy sikerű Horthy-portré egyesített - és sok jellemző epizóddal bővített - kiadása ez a könyv. A kortárs szól az 1919-es ellenforradalom katonai, politikai, ideológiai megalapozóiról, Horthyról, Bethlenről, Gömbösről, társaikról. A kortárs emlékezik aki tizenhat évet töltött a hírhedt kormányzó börtöneiben, annyira azonban nem elfogult, hogy ne az igazat írja. A tények önmagukért beszélnek: a legfőbb érvek a kíméletlen leleplezésben. A tragikus részletek szereplőinek tettei sokáig maguk után vonják ártalmas következményeiket. Fényképek, kivágott újságlapok, letépett falragaszok, sokáig emlékezetes utcanevek, helységnevek, hóhérnevek a fogékony megfigyelőben még évtizedek múltán is az eleven valóság érzetét képesek felkelteni, megdöbbentő körülményeikkel, sötét hátterükkel együtt. Vas Zoltán is ilyen roppant érzékeny megfigyelő és érvelő. Politikai pályája ugyan - az ellenállás frontján - akkor bontakozott ki, amikor Horthy már rég nem "Őfelsége szárnysegéde", nem is szimbóluma a "történelmi osztályok" megdönthetetlennek tűnt hatalmának, mégis, Horthy szerepét, mely egy jóvágású fregattkapitány kedélyesen-könnyen alakuló katonai pályakezdésétől a nemzet ügyét gyáván, cinikusan eláruló politikai diktátor ténykedéséig ível - ezt az utat is úgy ismeri Vas Zoltán (részint a hírhedt alakok naplóiból, nemrég előkerült dokumentumokból, titkos iratokból), mintha kezdettől minden mozzanatnak szemtanúja lett volna. S nemcsak azokat a hadmozdulatokat eleveníti meg, melyeket Horthy a nyilvánosság színpada számára eszelt ki, hanem azokat a manővereket is, amiket takargatni igyekezett szűkebb környezete, családja előtt. Vas Zoltán számos hazugság eredetére derít fényt. Más és más oldalról közelít a történtek felé, idézi azt a zavaros és ijesztő légkört, amelyben az embergyalázások megestek, sőt az ellenzéki csatározások is nemegyszer az ellenforradalmároknak, fegyveres banditáknak kedveztek. Hogy történhetett mindez? - többek közt erre ad választ az író. Válaszába természetesen belejátszik már az utókor számos felismerése - biztos ítélete - is. így fonódik össze ebben a könyvben a közösség tapasztalata és a személyes élmény, a szenvedélyes oknyomozás és a lehiggadt-bölcs véleménymondás. E könyv esetleg még vitatható pontjait korrigálhatja a szaktudomány, de az író különös tudását, nemegyszer "koronatanúi" hitelét, vallomását nem nélkülözheti. Sőt fontos fogódzóul hasznosíthatja, ha körültekintően pontos magyarázatot kíván adni arra: miféle játszmák, cselvetések eredményeként került a kormányzói székbe - s költözött a Várba - Horthy, akit a közvélemény a "lovas tengerész" címmel ajándékozott meg.

Mutass kevesebbet