Hősénekek, mesék, közmondások (dedikált)

Hősénekek, mesék, közmondások. Szemelvények az örmény folklórból. Válogatta: Dzsotjánné Krajcsir Piroska. Dorog, 1998. Dorogi Örmény Kisebbségi Önkormányzat. 80 p. Dzsotjánné Krajcsir Piroska Agárdy Gábornak címzett dedikációjával! Dzsotjánné Krajcsir Piroska: "Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-francia szakos diplomát. Az örmény nyelvet Budapesten kezdte tanulni. 1975-1980-ig a Világirodalmi Lexikon szerkesztőségében, a Magyar Nemzeti Galériában, valamint az MTA Akadémiai Könyvtárában dolgozott. 1980-tól 1991-ig a jereváni Akadémiai Történettudományi Intézet munkatársaként nemcsak örmény nyelvtudását tökéletesítette, hanem az örmény történelmet és kultúrát mélyebben is megismerte. Az intézet diaszpóra-osztályán az erdélyi örmény kolónia történetével foglalkozott." - Forrás: dorog.hu. Agárdy Gábor (született Arklián, örményül: Գաբրիել Արկալիյան Gabriel Arkaliján) (Szeged, 1922. augusztus 2. – Budapest, 2006. január 19.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Ikon- és portréfestőként is tevékenykedett. Örmény családból származott, nagyapja az örmény népirtás egyik áldozata. "Az örmény irodalom írásos múltja másfélezer évre tekint vissza; sokkal ősibb, magával az örmény néppel egyidős azonban a folklór, az elsősorban szájhagyomány útján terjedő, később lejegyzett dalok, hősénekek, legendák, mesék, közmondások sokszínű világa. Kötetünk, amelyet kezében tart az olvasó, ebbe a világba nyújt betekintést, s a teljesség igénye nélkül, de a műfaji, tematikai gazdagság illusztrálásának igényével. Ezek a szempontok vezéreltek kétnyelvű kiadványunk összeállításában. Az örmények gazdag népdalkincse is a hétköznapok és ünnepnapok változatos tematikája köré rendeződött. A szerelmes dalok mellett megtaláljuk a munkadalokat: a szántóvető parasztét, a vajat köpülő, vagy gyapjút kikészítő asszonyét. A lakodalomnak, vagy a temetésnek rítusokhoz kötődő dalait ma is éneklik Örményföldön. Fordításban, dallam nélkül viszont a dalok puszta váza marad meg csupán; törékeny szépségüket -amely elsősorban a refrénszem dallamívekben, sajátos zenei fioritúrákban nyilvánul meg - a fordítás nem adhatja vissza . A ráolvasások - amelyeket az írásos, tehát keresztény korban az V. századtól jegyeztek le - még szelídített, keresztényivé alakított formájukban is őrzik az ősi örmény hiedelmeket. Szájhagyomány útján terjedő, gondolatritmussal gazdagított szabad versben megfogalmazott szövegek voltak ezek, valamiféle középút az esküvés, az átok és az imádság között. A természet vak erőinek kiszolgáltatott ember hitt a szó mágikus erejében, hitte, hogy szóval oldhat és köthet, befolyásolhatja és a maga oldalára állíthatja a jó erőket, és ezen erők védelmében távol tudhatja magától a gonoszt. Védelemre a leggyengébbeknek, az újszülötteknek és a gyermekágyas asszonyoknak volt szükségük, ezért nagyon sok ráolvasás ihletője volt a szülés és születés eseménye. Hittek a szemmel verésben, és a gonosz szem ártalmát szóval, vagy amulettekkel igyekeztek elhárítani. Az ártó szellemek hitük szerint állatok alakjában jelennek meg. A farkas, kígyó, a skorpió, a hangya, a béka Ahriman, a gonosz szellem állatai, s betegséget hoznak. A ráolvasásokkal nemcsak ezeket az ártalmas állatokat, hanem a nevükkel jelzett betegségeket is igyekeztek maguktól távol tartani. Az örmény írásbeliség elterjedése után a ráolvasásokat papírszeletekre írták, s a felsőruházatba varrták." (Örmény Irodalmi Füzetek.) Illusztrált kiadói puhapapír-kötés.

Mutass kevesebbet