Hősökről

Thomas Carlyle a maga korában rendkívüli hatású alkotó volt. Nevével, egy-egy mondatával, egy-egy gondolatával sokszor találkozhatunk a XIX. század derekának köteteiben. Műveiben új oldalról közelítette meg a történelmet, új formában mutatta meg a történelmi eseményeket, szinte a felismerhetetlenségig átalakította az egyes történelmi személyiségek arcélét. A felvilágosodás már-már dogmává merevedett tanait félretolva Carlyle volt az, aki a haszonelvű, túlzóan racionális szemléletek helyére az értékközpontú, érzelmektől, emberi érzésektől áthatott történelem- és társadalomszemléletet állította. „Azt mondom, a nagy emberek ma is csodálatraméltók; azt mondom, hogy alapjában nincs is egyéb csodálatraméltó. Nem lakozik az ember lelkében nemesebb érzés, mint ha egy magánál fensőbbet csodál. Ebben az órában és minden időben ez az éltető elem az ember életében.” „Ez az, amit én "hősök nemzete” alatt értek – egy hívő nemzet. Nem szükséges nagy lélek ahhoz, hogy valaki hős legyen; Isten alkotta léleknek kell lennie csupán, amely hű maradjon eredetéhez; ebből lesz a nagy lélek!" „Egy Hős mindenekelőtt abban különbözik bárki mástól, hogy ő a dolgok külső héján keresztül magukba a dolgokba bír bepillantani.” „Mert ha jól meggondoljuk, egy Időnek se kellett volna romba dőlni, ha megtalálja megfelelően bölcs, jó és nagy emberét: akiben van bölcsesség arra, hogy tisztán felismerje, mit kíván a kor; s van benne erő, hogy azt az igazi úton oda vezérelje. Ez az üdve minden Kornak.”

Mutass kevesebbet