Hősöm tere

Kortárs irodalmunkban Parti Nagy Lajosnak a líra, a dráma és a széppróza műfajában egyaránt a legjobbak között volt már eddig is a helye. Most regényíróként sem adja alább Hősöm tere című (káprázatos) szatírájával. A történet meghökkentően bizarr, ám igen ismerős alakokat mozgat, vagyis a féktelen fantázia állítja föl itt a nagyon is életszagú társadalmi prognózist. Ez az ötletgazdag mű ugyanakkor megjeleníti az írói én és a regényhős veszélyes azonosulásának kísértését, illetve kettéhasadásuk végzetes kalandját is. Minthogy azonban a fenti rejtélyek egyikének nyitját sem volna ildomos előre elfecsegni, támpontul legyen elég itt annyi, hogy a regény egy Budapest nevű városban, az életpalomista mozgalom "megragadási" ünnepén, a Tisztabúza éjszakáján játszódik. Továbbá, hogy olvasásakor két dologtól rándulhat össze a gyomor: frenetikus humora folytán a nevetéstől, valamint a rémülettől, mert ez a szatíra figyelmeztetően és dermesztően félelmetes is. „Elhallgatott, hosszan csóválta a fejét, nézett be a szobámba a vállamon keresztül. Szép kis szoba, sóhajtotta, príma lakályos. Kis lakáj a nagy Duna mentében, hehe. Azért ő se tisztára vajbunkó ám klasszikusokban! Majd meglátom. És, nézzenek oda, micsoda egy panorámajellegű a kilátás. Szabadság térre és satöbbire. A téma az utcán haver, ugye? Fölpumpáljuk, megírjuk. Mert az embernek mindent szabad, ugye? Egyelőre, főemlőském, mondta, egyelőre, ami nem mindörökké.”

Mutass kevesebbet