Hová tűnt az a nagy szerelem?

Megismerkedésünk történetét Ingmar Bergman 2004- ben a Sommarprat (Nyári csevegés) című rádióműsorban mesélte el, én pedig a Sasom i en översättning (Fordítás által, homályosan) című, 2004-ben a Bonnier kiadónál megjelent könyvemben. 1957 őszén ismerkedtünk meg egymással a Malmői Városi Színházban Beethoven G-dúr zongoraversenyének főpróbáján, és utána intenzív levelezésbe fogtunk; hosszú leveleket írtunk egymásnak, naponta gyakran többet is. Házasságban éltem, Gunnar Staern karmester volt a férjem, és volt egy kislányunk, Linda. Gävlében laktunk. Egy évvel később elhagytam a családomat, és 1959-ben feleségül mentem Ingmarhoz. Amikor Ingmar meghalt, nem éltünk együtt már negyven éve, de szoros barátság kötött minket egymáshoz, mely az utolsó években tovább mélyült. Nyaraim nagy részét Dämbában töltöttem, Farö szigetén, Ingmar egyik házában, ott írtam a könyveimet vagy ott készültem a koncertjeimre.

Mutass kevesebbet